annyiféle blogot olvas az ember. illetve én legalábbis. nem túl sokat, és mégis mindegyik nagyon más. hát, az enyém ilyen kis idétlen, mentes az egetrengető eredetiségtől, habár folyton ott feszeng bennem a vágy, hogy jó dolgokat írjak. igazakat és értelmeseket, és persze, lehetőleg ne folyjanak szét már megírásuk közben a lapos és unalmas érzelmeskedéstől. khm, öhh, avagy mégis rólam árulkodik, bármilyen is. ez csak magyarázat akart lenni, hogy miért vetemedek ilyen ritkán az írásra.
pedig annyi minden történik. nahát, velem is, ez aztán igen. ki hitte volna. például, nem fagytam meg a télen (egyelőre), nem szakadt rám egyetlen épület sem a hó súlya alatt, és még csak repülőszerencsétenség áldozata sem lettem. nem kerültem kórházba, nem gyászolok, és nem kell az utcán kéregetnem egy betevő falatért. igen, a meg nem történés is eseményszámba megy.
hanem: voltunk Torockón egy gyönyörűszép szombati havas, verőfényes napon, vasárnap King-Kongot néztünk a moziban (igen, becsszóra így volt..), két napja Zsibó környékén kerestük fel újra az egyik kedvenc kastélyunkat, kötöttem húsz éves biztosítást, ma este pedig a Szabó-Gáspár házaspár vendégei lehettünk. ja, és persze meleg van itthon, a főzéssel sem ölöm meg magam, locsolgatom a virágaimat, és van időm tanulni. Végre újra élvezni tudtam az olvasásba merülés édes örömét, és van egy régi osztálytársam, aki elindult Istent keresni. Már ha rég meg nem találta, mielőtt tudta volna, hogy egyszer keresni fogja. És van egy barátnőm, aki a tegnap óta tudja, hogy első babáját várja, és van egy másik, aki már egy hete. És van olyan is, aki a tengeren túlra készül, meg egy olyan, aki segít ráébredni, hogy ezek mind az enyémek, és nem szégyen hangot adni ezeknek az érzéseimnek. (neki külön köszönöm, ha ezt olvassa:) )
mondjuk, sírtam is már egyszer-kétszer, eltörtem vagy két poharat, és nem tudom, hogy itthon én a macska vagy az egér vagyok a játékban. néha az az érzésem, hogy a szeretetet csak frázisokból, hallásból ismerem, máskor azt gondolom, ennél az életben már nincs több, mint valakit szeretni és szeretve lenni. de hát minden érmének két oldala van, nem?
ja, igen, ez csak válogatás volt, a teljesség igénye nélkül.
bocs, hogy megint elszúrtam, és szétkentem ezt a bejegyzést is. ecce Júlia :))
2 comments:
jok a kenoanyagaid, te Julia ;)
a bocsi most hibernal, szoval ne emlegesd ;) Legy onmagad, s ne igazodj mashoz, hiszen ez a te blogod. Ide azt kensz amit akarsz, ahogy jolesik s ahogy erzed vagy szeretned erezni.
Hogy is van ez? Hat ugy ahogy leirod; s van egy "jol tudom" erzesem, hogy mivel leirtad ezeket a perfect feeling-ek, emlekek meg jobban belebujtak a Mikulas csizmadba es ott csillognak, villognak az ajandek halmazaid kozott :) Viseld a csizmat egeszseggel :)
s a blogod neverol csak az a film jut eszembe, hogy "Im Juli" :)
Kiddos, annyira régen nem néztem meg az oldalt, hogy nem vettem észre a kommentedet.. köszi a bátorítást :) az Im Juli-t még nem láttam, de akkor majd egyszer.. :)
Post a Comment