éjfélkor

Már régen írtam utoljára. Tanita Tikaramot hallgatok. Ha az agyam aktívabb lenne, még a szövegre is odafigyelnék, jókat mond (már amikor figyelek vagy értem..)

Ma voltam Kváron, két darab óra német kurzusért. aztán a tanárnő egyedül engem odatett valami német nyelvű pszicho tesztet megoldani. Hogy a keleteurópaiak számára vajon az autoritásnak való alárendelés, vagy a család a fontosabb. Habár erről csak akkor világosított fel, amikor már beadtam a tesztet. De én nem láttam semmi ilyesmit benne. Egy térképen időrendi sorrendbe kellett tennem a tennivalókat, meghatároznom az útvonalat ahhoz, hogy két órába beleférjek.

A stoppos bácsi ma azt ígérte, hogy lesz Peugeot 307-esem, ha kiteszem a szobám falára a képét. mármint nem az övét, hanem az autóét.. :) nem is lenne rossz, ha így működne.. ha hinnék benne, már régen kitapétáztam volna a falamat minden szívbéli kívánságommal..

kedden karácsonyi koncert a Kálvineumban. szeretnék csak énekelni. és elképzelni, hogy tényleg eljut Istenhez. vagy az emberekhez. meg hozzám. és ebbe a képbe nem fér bele a moderálás, nagyon nem. Ő tudja, hogy miért nem. most azért imádkozzak, hogy ez vétessék el tőlem?

mikulás

avagy kinél is jár?
szégyenkezve vallom be, hogy ma is vártam őt. a piros ruhást, nagy szakállút. csizmát az ablakban, vagy az sem baj, ha a normális helyén, de legyen benne valami. nem volt. pedig megnéztem mind a két párat.

aztán mégis. sok-sok puszi, és felejthetetlen ölelés. megvigasztalt. hát persze, nálam minden nap jár a Mikulás..

Ma bejelentkeztem egy EU-s fordítói állásra. Kicsit torz a helyzet, és ha jól meggondolom, indulásból nem túl nagyok az esélyeim. De legalább ideje elkezdeni próbálkozni. A román nem az anyanyelvem, ezenkívül németből is mindössze alapszinten kapisgálok dolgokat.
De akkor miért is csinálom? Egyrészt fel is csigázott, hogy megtudjam, mennyit érek a többiek között, akikről nem tudom, hogy hányan vannak, mennyire jók, hány évet töltöttek külföldön, és hány eu-s állást megpályázandó készültek fel a szakirodalomból. Másrészt pedig titokban reménykedem, hátha mégis sikerül.
És Cristina Ivanovici nem érti, miért érthetetlen nekem, hogy annyiszor eszébe jutok, és ha lát valami jót, ami engem érdekelhet, azonnal elküldi.
shame on me..

Lenni végre

avagy kipróbálom, megjegyzem-e a saját blognevemet, hogy újra rátaláljak, ha akarok. mivel az ezelőttivel nem sikerült, vagy időközben már elavult és valaki lenyúlta. vagy még mindig az enyém, csak elfelejtettem a pontos adatait. hát van ez így.. szóval, hajrá.
és remélem, csak annyira lesz nyilvános, hogy csupán a véletlenül keresők fognak rábukkanni. egyébként titk..:) azért is kürtölöm szét a nagyvilágnak.
üdv mindenkinek