Ma bejelentkeztem egy EU-s fordítói állásra. Kicsit torz a helyzet, és ha jól meggondolom, indulásból nem túl nagyok az esélyeim. De legalább ideje elkezdeni próbálkozni. A román nem az anyanyelvem, ezenkívül németből is mindössze alapszinten kapisgálok dolgokat.
De akkor miért is csinálom? Egyrészt fel is csigázott, hogy megtudjam, mennyit érek a többiek között, akikről nem tudom, hogy hányan vannak, mennyire jók, hány évet töltöttek külföldön, és hány eu-s állást megpályázandó készültek fel a szakirodalomból. Másrészt pedig titokban reménykedem, hátha mégis sikerül.
És Cristina Ivanovici nem érti, miért érthetetlen nekem, hogy annyiszor eszébe jutok, és ha lát valami jót, ami engem érdekelhet, azonnal elküldi.
shame on me..